Az Othernity kurátori csapata szerint igen. Úgy gondoljuk: ahelyett, hogy eltöröljük vagy átépítjük, használnunk kell a modernizmust. Ezek az épületek egy eltűnt kor és társadalom számára készültek, behatárolt eszközökkel, de nagy erőfeszítéssel és nemes szándékkal. Ma ismét a nagy változások idejét éljük. Újra kell tehát gondolnunk berögződéseinket az örökségről, az építészeti értékről és annak védelméről, és arra kell fókuszálnunk, amit a jelen és a jövő szempontjából valóban fontosnak látunk.

Úgy gondoljuk, hogy a hiánygazdálkodásban szűkös eszközökkel dolgozó építészeti gyakorlatból hasznos fogásokat tanulhatunk a jövő építéséhez. A középületeknek és a nyilvánosságnak vissza kell kapnia a korábbi hangsúlyát az építészetben, határozott, a jövőbe tekintő építészeti beavatkozásokon keresztül. Megyőződésünk, hogy közösségek és nem elvont társadalmi igények számára kell terveznünk. Hisszük, hogy a regionális gondolkodásban nagy lehetőségek rejlenek.

Ezért a Magyar Pavilon 12 kelet-közép-európai építészirodát kért fel 12 budapesti szocmodern épület újrakondicionálására. Ezek az építészek, országaink hasonló múltjára való tekintettel, épp eléggé közel és épp eléggé távol vannak ahhoz, hogy fel tudják mérni ezeknek az épületeknek a valódi értékeit.

A kiállítás alkotói az első olyan generációhoz tartoznak, amely közvetlen, cselekvő módon nem élte meg a szocializmust, és nincsenek tapasztalatai annak építészeti gyakorlatáról sem. Ugyanakkor hasonló épületek között nőttek fel, és hasonló élményeket ápolnak a szocialista modernizmusról, legyen szó Varsó, Pozsony, Belgrád, Tallinn, Odessza, Krakkó, Bukarest, Zágráb vagy Prága építészeiről.

Az Othernity számunkra egy olyan új, együttműködésen alapuló metódus, amely segít újragondolni örökségvédelmi gyakorlatunkat és egyben egy olyan építészeti viselkedésmód, amely felelősebb szakmához és társadalomhoz segíthet bennünket.

Hogyan fogunk együtt élni? – kérdezi Hashim Sarkis, a 17. Nemzetközi Építészeti Kiállítás főkurátora. Válaszunk: használjuk azt, ami a rendelkezésünkre áll, egy megértőbb, innovatívabb és érzőbb módon. Pontosabban tizenkét-féleképpen.

Mutass kevesebbet...

Az építészek:

A-A Collective (Lengyelország / Dánia / Svájc)
Architecture Uncomfortable Workshop (Magyarország)
b210 (Észtország)
BUDCUD (Lengyelország)
KONNTRA (Szlovénia / Észak-Macedónia / Horvátország)
MADA Architecture studio (Szerbia)
MNPL WORKSHOP (Ukrajna)
Paradigma Ariadné (Magyarország)
PLURAL (Szlovákia)
Vojtěch Rada (Csehország)
LLRRLLRR (Észtország / Egyesült Királyság)
Studio Act (Románia)

A feldolgozott épületek:

Déli pályaudvar (1962, 1977), tervező: Kővári György, MÁVTI
Dob utcai trafóház (1965), tervező: Léstyán Ernő, ERŐTERV
OTP-lakóház (1967), tervező: Boross Zoltán, BUVÁTI
OKISZ-székház (1973), tervező: Mónus János, ÁÉTV
Domus Áruház (1974), tervező: Reimholz Péter és Lázár Antal, IPARTERV
Újpalotai toronyház (1976), tervező: Tenke Tibor, TTI
Planetárium (1977), tervező: Lux László, BME Építőmérnöki Kar
Országos Villamos Teherelosztó Központ (1979), tervező: Virág Csaba, LAKÓTERV
Kelenföldi Városközpont (1979), tervezők: Zilahy István és Bada József, LAKÓTERV
13. kerületi pártház (1979, ma Magyar Államkincstár), tervezők: V. Pázmándi Margit, ÁÉTV
Külső-kelenföldi református templom (1981), tervező: Szabó István
Újpesti Ady Endre Művelődési Ház (1986), tervező: Ferencz István, ÉSZAKTERV.

A Magyar Pavilon együtt mutatja be az eredeti épületek értékeit, valamint a kollaboratív kutatási és designfolyamat kreatív és innovatív eredményeit, mindezzel új perspektívákat kínálva egy sokat vitatott kor örökségének újragondolásához.

A kiállítás katalógusának szerzői:
Edwin Heathcote építészeti kritikus (Financial Times)
Moravánszky Ákos, a zürichi ETH professzora
a kurátori kollektíva

Mutass kevesebbet...